Kláber az irodalomban

Az új földesúr
Jókai Mór

Legbizonyosabban megtaláljuk őket Bräuhäusel úr lakásán mindennap délutáni három órakor. Ilyenkor, ha csak fogfájás nem gátolja, doktor Grisák rendesen el szokott látogatni Bräuhäusel úrhoz, amidőn azután rendelkezésére áll egész esti hét óráig, amidőn is az ügyvédi információk háborítatlanul folyhatnak. Az egyes tárgyak közötti időszüneteket emellett igen célszerűen pótolják ki figyelemébresztő tárklijátszmákkal.

Bräuhäusel úr szenvedelmes tárklijátszó. Akit egyszer megfogott, az aztán az ő foglya, az meg van kötözve, az le van láncolva, az el van ítélve ennyi meg ennyi esztendei tárklisáncmunkára, legkevesebb kilátás nélkül a megszabadulásra. Doktor Grisák önként vetette magát alá ezen rabságnak.

Mert tudni kell azt, hogy nincs viszony oly mélyen gyökerező, nincs barátság oly szilárd, nincs szerelem oly plátói, mint a tárklijátszás viszonya, barátsága, szerelme a játszótárs iránt, - kivált az olyan iránt, aki mindig veszt.

A szerelmes ifjú nem várja a légyott óráját oly nyugtalanul, mint szokta várni Bräuhäusel úr doktor Grisákot, mikor már a három óra közelít, s ugyan el legyen látva doktor Grisák igaz és nem való adatokkal, amikkel kimentse az alibit, ha egy órával későbben talált érkezni; ha pedig egész délutánt el talált mulasztani, ahhoz éppen orvosi bizonyítvány szükséges.


Bevezetõ
Szándékom szerint azokat a kártyajátékokat helyeztem el ebben a kötetben, melyeket örömmel játszanék akár mindennap gyerekeimmel, barátaimmal, és melyeket meg szeretnék tanítani unokáimnak is, illetve ezennel jó szívvel ajánlom õket minden kikapcsolódást keresõ embertársamnak.
"A kártya kéznél van", és szellemi felüdülést ígér (illetve ad - ahogy Kant is tartotta) érdemes élni vele, a jó társaság, a kellemes szórakozás okán. Ezzel a filozófiával "kontrázzuk" a kikapcsolódás nélküli hajtást, a stresszt, a TV, videó, számítógép dömpinget, és a magányt.
A kötet közkedvelt játékok mellett tartalmaz újszerû játékleírásokat is (pl.: bróker, ütés, repülõ whist), illetve olyan legendás játékokat is, mint a ferbli, az alsós, és a Jókai féle tarokk. Ez utóbbiak jelen kiadása az elsõ átfogó, ellentmondásmentes, apróbb, játékélményt növelõ modernizációval élõ szabályleírásnak tekinthetõ. Az alkalmazott javításokat a gyakorlat indokolta illetve visszaigazolta (pl.: az alsóst 1994-tõl, illetve csere ferblit 1996-tól játsszuk jelen leírás szerint).
A kötet egy ínyencsége az ulti szellemében, monarchikus kártyaelemek felhasználásával konstruált új kártyajáték a "kontrakt ulti", mely négy játékos, két egymás ellen "küzdõ" páros stratégiai játéka.
A játékleírások tekintetében alapelv volt a definíciószerû pontosság és a didaktikus szemlélet, a tanulhatóság.
A három fejezet más-más szintû és célzatú. Az elsõ, spontán alakult, kártyázni szándékozó társaságok részére ajánl egyszerû szabályú, könnyen tanulható/tanítható, de annál szórakoztatóbb játékokat. A második, rendszeresen "zsugázó" társaságoknak kínál stratégiaorientált, változatos, fordulatos játékokat. A harmadik fejezet pedig azoknak szól, akik tudományszámba menõ ismeretek "átrágása" nélkül szeretnének megtanulni tarokkozni.
E bevezetõ szavak zárásaként pedig, álljon itt néhány (a kártyázás legendás múltját, és figyelemre méltó jelentõségét idézõ) mondat, Krausz Simon a századforduló világszerte ismert kitûnõ tõzsde és bankszakembere (aki 20 éves korában /kb. 1892/ már tagja volt a Lloyd kaszinónak) "Életem" címû könyvébõl.
"Híres kártyás voltam. Az öregek melletti kibicelésbõl megtanultam a tartli játékot, a kalábriászt, késõbb a csömöri szõlõkben, ahol a vakációt töltöttem tanítványomnál, Fleischmann Oszkárnál (jelenleg ezredesnél) megismertem a pikét, a ferbli játékot s egyik nyáron Pusztaecsegen, Jakabffyéknál az alsóst, amely akkortájt kezdte nagy pályafutását "bihari kalábriász" címen. Mondogatta is kedves házigazdám, az öreg Jakabffy, hogy nem lesz jó engem kitanítani, mert elszedem a pénzüket. Hát, szó, ami szó, szégyent nem vallottak velem. …
… két feljebbvalóm, a fõkönyvelõ és a fõpénztáros reggelenkint eszmecserét folytatott az elõzõ napi kalábriász-partiról … nekem kellet bíráskodnom. Nehéz helyzetem volt; nem akartam eljátszani egyiknek jóakaratát sem. Kártyatudásom azonban nagyon emelte hivatali tekintélyemet."

Csibor Zoltán


Szindbád
Krúdy Gyula
Hetedik fejezet
amelyben a pezsgő palackjában marad

……. Szindbád tehát visszatért az étterembe, és sokáig szivarozgatva nézegette Szalánczi kisasszonyt és kísérőnőjét. A magára hagyott kisasszony arca mind pirosabb lett, hogy aztán gyorsan haloványodni kezdjen.
Reménykedve, majd kétségbeesetten figyelte az antik óra mutatóinak lassú mozgását a terem oldalfalán, és nemigen volt az étteremben senki, aki ugyancsak nem az óramutatót találta most a legérdekesebb látnivalónak.
Még a térparancsnok is megfordult helyén, és szigorúan, tetőtől-talpig végigmérte a magára hagyott hölgyeket, bosszús pillantást vetett az órára. Az öreg grófnő le nem vette átható szemüvegét Editről, míg Brankovicsné a kézmosóba öntötte a pezsgőspohár tartalmát.
- Jobb ennél a vinkó - mondta mély meggyőződéssel. - Engem se hívjál többet vacsorázni.
A főtrafikos az agglegények társaságában szinte az egész terem füle hallatra mondott el egy kalabriász-esetet, amely Nyitrán történt, és a cigányok olyan csendesen húzódtak meg sarkukban, mintha nem is ők lettek volna azok, akik valaha muzsikáltak. …..


Lila Ákác
I. Krúdy Gyula
Ez a címe Szép Ernő regényének és színdarabjának. Én ugyan jobban szeretem a falusi fehér ákácot, mint a Gerbaud-pavilon mögött nyíló lila Ákácot, - de én is voltam pesti fiatalember, én is voltam lila ákác, én is voltam Csacsinszky Pál…
*
Papiros nem számít, mondták a régi emberek, most a papiros drága portéka, még sem tudok megválni ezektől az ifjúsági "alakoktól", akiket Szép Ernő elénk idéz a múlt időkhöz intézett szerelmes levelében. Csupa Csacsinszkyak járnak a színpadon… Férfiak, akiknek nagy gondjuk volt arra, hogy a mellényük utolsó gombját nyitva hagyják, mert így cselekedett a walesi herceg is, amikor a "Tót Mancit" egy barátságos, pesti házban megszólításával kitüntette… Férfiak, akik oly egészségesen, jóllakottan nevettek a nők özönvíz előtti harisnyakötőin és szeszélyein, mint teszem azt Bizonyos úr. Ezt a színpadi figurát némelyek értelmetlennek mondják, holott ebből a csacsihasúból fekszik a sokaság a pesti temetőkben! Bizonyos úr volt a megelégedett férfi, aki szerencséje és munkája után házakat épített az Andrássy úton, elnöke volt a józsefvárosi Körnek, olyan óralánca volt, amilyent manapság már csak Szirmai Imre visel, "röhögésre" volt berendezve az élete, mert Musset költeményeit lenézte, mint szakács a szakácsnét. Pattintott húsos szájával és sírkő-ujjával, ha csinos nő ment el a szemhatáron, gentry módjára táncolt, ha mulatságra került a sor, városatya volt, mikor a szegények zörgettek ajtaján, fidélis kamerád, ha arról volt összebeszélés, hogyan lehetne megfőzni Bárczy polgármestert. Itt lakott közöttünk, mielőtt a Kerepesi úti temetőbe költözött volna és kedves feleségének mindnyájan udvaroltunk, akik akkoriban még szarkalábon jártunk. A hölgy kielégítetlen vágya: mint egy lakodalom fogásai. Az úr barátsága vállveregető és hasznosabb, mint az összeadás, amelyet csekély tehetségünkkel tettünk. Duzzadt feleségek mámoros csípései elől barátságos férjek ölelő karjaiba menekülhetett a fiatalember. Gerincen szúró asszonyvillanások elől negyediknek a kalabriász-játékba. Aszfaltbetyárnők, zsúrdámák, színházi páholybérlőnék veszélyeztették Pesten a közbiztonságot, amikor a fiatalemberek még rongyosak voltak és soványak, mint a farkasok. Bolond lett volna a Jó Fülöp, ha a megunt, ferdesarkú és ínyes menyecskét őrizni akarja talán a Csacsinszkyaktól, akik a kéjsóvár fülkagylóba olyan szavakat lehelnek, amelyek lángra lobbantják a vért, észvesztővé tegyék a percet, rugalmassá a menyasszony-táncot is felejtő lábat, viharosan vállalkozóvá a szemet, amely tegnapig a házikenyér kelését figyelte.
Ó, menj már tovább, te bolond emlékezet a hölgyek bűvköréből, akik hajdanában vacsorára hívták meg a pesti fiatalembereket, lábukkal szimfóniákat játszottak az asztal alatt és délután úgy surrantak be a legénylakásra, mint azt Zerkowitz előírta. Hadd pihenni, emlékezet, a Kerepesi sírkertben a kedves férfiakat, akiknek rengett a hasuk, mint az amerikai bohócoké az orfeumban, megnyílt könnyzacskójuk a legbutább viccre, széles ajkukon a jóbarátság kövér amorettjei hemperegtek, míg féltett erszényük is nyílásra hajlott a rejtekhelyen, ha Csacsinszkyék szomorúságot, gondot, életuntságot szinleltek.
*


A rendőrséghöz!
Népszabadság • Tamás Gáspár Miklós • 2003. július 3.

Tábornokok. Törzszászlósok. Honfitársaim. Felebarátaim. Embertársaim. Srácok.
Tüntetés lesz a tavalyi hídfoglalás évfordulóján. Ezúttal ne pofozkodjatok. Ne rohamozzatok. Halk, hűs spanglikat szíjjatok a kocsma üdítő félsötétjében. A chiaroscuro kell most neked, tizedes, de nagyon. Nyomja a stukker a véknyadat, édes egy pajtásom, bús, férfias kín ez, élvezd ki minden pillanatát. Ne lőj, fiam, mert én se leszek ott. (Írta: Zseni.) A szabadelvű jogállam zsandára vagy te, cimbora, toleráns, mint a vöcsök. Álomkép, ne mozdulj.
A népek tüntetni fognak, mert a népeknek ez a természetjök. Tökmindegy, miért tüntetnek: néked, drága rendőröm, ugyanaz a dolgod, mint énnekem. Ne légy ott.
Ne mondd azt, a fancsali pléhkrisztusát, hogy zavarják a közlekedést. A tüntetők, ezek a tündéri árpádsávos gyerekek, pár órára, lehet, föltartóztatják vagy lelassítják a közlekedést. De az általad védett és szolgált gépkocsiforgalom, drága policáj, évente 365 napon mintegy tizenhat órát korlátozza az én közlekedésemet. Csak a házak tövében osonhatok - hiszen a járdát is elfoglalják már az autók -, várnom kell, amíg elhaladnak, dübörögve és mérgező füstöt okádva. A közterület kilencven százalékát elfoglalják előlem. Levegő csak a mások elzárt, elbarikádozott magánterületén van. Közterületemet szabadon csak hajnali kettő és öt között használhatom kedvemre. Mi ehhöz képest egy tüntetés?
Bliktri.
Semmiség.
Közterületemet, honpolgári teremet kiköveztétek, lebetonoztátok, leaszfaltoztátok. Ám 1968 óta tudjuk: Sous les pavés, la plage - unter dem Pflaster liegt der Strand - a bitumen alatt ott a föveny; a közterület kollektív tudattalanjából pálmák és páfrányok nőnek, burjánzik a tigrisliliom.
S különben is mi bajotok evvel a tüntetéssel? Nézzétek szép árpádsávos zászlaikat. Hallgassátok bölcs rendpárti szavaikat. Figyeljétek: hallga, hallga, a Horthy Miklós Társaság is ott lesz. Mivel őfőméltósága nagybányai vitéz Horthy Miklós kormányzó úr (mert manapság megint így illék emlegetni a szerencsétlen hülyét) is a rendőrállam híve volt, a tüntetők nyilván a nektek is oly kedves elnyomásért fognak esengeni és rimánkodni. A kérdésre: "Rabok legyünk vagy szabadok?", azt fogják harsogni: "Rabok! Rabok!" Hát mi a hézag, édes zsaruk?
Van alternatíva, ti csinos, bájos, szellemes hekusok: pikoló vagy korsó, kisfröccs, nagyfröccs, hosszúlépés, házmester, kontra, rekontra, Fedák Sári, gyerünk, kontragyerünk és gyerünk, Hindenburg! (Ha valaki nem tudná, ezek a legmagyarabb kártyajáték, a Kaláber [Kalabriász] hívószavai, ó álszent olvasóm, képmásom, bús fivérem.) Van megoldás. Az igaz magyar megoldás.
Nem kell csinálni az égvilágon semmit.
Az Akárhány Vármegye Magyar Ellenállási Mozgalom (Borneo és Celebesz: magyar volt és magyar lesz!) pedig megmutathatja - a Pannon Front, a trendi-turáni magyar folyóirat metafizikai sugallata szerint - az új Rend körvonalait: ezek ott húzódnak, ahol bármi végződik, ami értelmes és kellemes. A tüntetők majd síkra szállnak a dögunalom emberi jogáért; s kik vagytok ti, demokratikus magyar rendőrök, hogy ebben őket megakadályozhatnátok?
Süt a nap, a rendőrök söröznek, a szélsőjobboldal szíve fölmelegszik a leszbikusok iránt, virágillatot hoz az uralaltáji szellő, emelkedik a részvényindex, nő az egyházi vagyon értéke, Rilkét olvasnak pezsgőzés közben a hajléktalanok.
Minden tökéletes.


Alsós legenda
Az alsós egykori elterjedtségét, közkedveltségét talán még az 1960-as évek ulti láza sem múlta fölül. A századforduló idején egyenesen "alsós őrületről" beszélnek.
Az alsós két különböző játékcsaládnak köszönheti előnyös tulajdonságait és sikerét. Az egyik ős a német eredetű "klaberjass" volt. Egyébként a "jass" játékcsaládba tartozó játékok német nyelvterületen még mindig elterjedtek, főleg Svájcban, ahol a Jass nemzeti játéknak számít. A név az idők folyamán változott, lett belőle "kalábriás" illetve "kaláber". Amikor a kaláberbe folyamatosan bekerültek "tarokk" elemek és a játék egyedi szerkezetet öltött, akkor (a századforduló idején) változott a játék "alsós kaláberré" és magyarrá (természetesen az elnevezések még jó ideig keverednek, még a szakirodalomban is). Az akkortájt kiszélesedő közösségi élet fő színtereit jelentő, gombamód szaporodó, kávéházak, klubok, kaszinók, stb. kártya illetve kaláber éhségét bizonyítják a következő idézetek is:
"Tessék bármelyik hazai kávéházba és klubba betekinteni, délután egytől éjfél után három óráig. Itt-ott van tarokk, itt-ott (többnyire éjjel) van ferbli, de kaláber mindig és mindenütt van." (Kártya-kódex, 1898)
"A vidéki kaszinók kilencven százaléka a kalábriás czéljából alakul … a legkisebb vidéki városban is több a rendes kalábriás asztal, mint a mennyi napilap jár a kaszinó olvasó termébe …"
"Az időknek egy geniális vívmánya a kettes alsós … Annyi változatosság, ravaszkodás, csalafintaság és mégis precizitás van benne, hogy ma már valósággal művészet-számba megy… Annyi bizonyos, hogy az igazán jó és geniális alsós-játékosokat itt Pesten épp úgy név szerint ismerik, mint a híres írókat és művészeket." (Szomaházy István)
Az alsóst 2,3 vagy 4 játékos játszhatja, mely szerint megkülönböztetjük a következő típusokat:
1. Kettős alsós (két játékos);
2. Hármas alsós (három játékos);
3. Négyes alsós (hárman játszanak, az osztó kimarad).


Az elit – 100 év előtt

2005.10.11., 2005. évfolyam, 41. szám
szerző: Bölcs István forrás: 168ra

Egy 101 éves könyvet forgatok, Mikszáth hírlapi írásainak gyűjteményét. Ezt adta előfizetőinek jutalmul 1904-ben Az Ujság.
Akkor minden szereplő ismerőse volt az újságolvasónak és Az Ujság olvasóinak. Ma: dokumentumok a múlt század fordulójáról. Címe: Az én kortársaim. A szerző parlamenti tudósítóként, majd képviselőként kívül-belül ismerte a politika prominenseit, mint mostanában némi túlzással mondjuk: az „elitet”.

A képviselők klubjában a gyakorlott szem már a ruhatárban felméri a helyzetet. Sok kabát – konferencia. Kevés kabát – minisztertanács. Idegen szagú kabátok – be vannak rendelve a főispánok.

Volt aztán olyan hely és alkalom, ahol nem volt helye tréfának, öltözködési kilengésnek. Ha valaki udvari ebédre kapott meghívót, ott kötelező volt a frakk. Az étkezésre délután 5-kor került sor, és 70 percig tartott. Az asztalfőn őfelsége ült, jobbján az esztergomi érsek, balján a miniszterelnök. (Amiből is kitetszik: a prímás megelőzte rangban a kormányfőt. Amint megelőzte volna az ültetés rendjében bármelyik Esterházy herceg is, igaz, őkegyelmességeik nemigen ebédeltek Budán.) Aztán jöhettek az aranygyapjasok, utánuk a belső titkos tanácsosok, majd a császári és királyi kamarások, lejjebb a jöttment miniszterek, a választott képviselők, népség, katonaság… Mint Mikszáth megjegyzi: udvari ebédhez nem étvágy szükségeltetett, hanem rang. Sőt az étvágy kifejezetten hátrányos tényező volt, mert amint a gyorsan evő király befejezett egy fogást, a többiek elől is elhordták a tányért, poharat a lakájok.

A kurta lakoma után jön még a fogadás a szalonban, ahol igen nehéz szellemesnek lenni, mert a kérdések-válaszok csak úgy pattognak. Mikszáth feljegyzi, hogy a francia köztársasági elnök egy hasonló cercle alkalmával így fordult vendégéhez:
– Az ön édesanyja ugyebár szerecseny.
– Igenis, elnök úr, én mulatt vagyok.
– Igen helyes, uram, csak folytassa.
Nem szántottak mélyebbre a királyi diskurzusok Budán sem. Az udvari személyzet megjegyezte: Bécsben többet esznek, Budán többet isznak előkelőék.
A képviselői klubban, amelyről már szóltunk, tarokkozott minden este Jókai Mór, Sváb Károly és Nedeczky István, valamint kurzustól függően a hagyományos partiba mindig beülhetett az éppen aktuális miniszterelnök: Tisza, Szapáry, Bánffy, Széll Kálmán. Nem tarokkozott Wekerle, meg is bukott – kommentálja Mikszáth. Olykor változtak a kártyadivatok: megjelent a hazárd ferbli, a demokratikus alsós (ahol kicsi lap ütötte a nagyot), a piké, amelyben nem kellett anynyit gondolkodni, mint a tarokkban, majd a kozmopolita kalabriász meg az uhu.

Mikszáth azt írja az előszóban: a hegyek csak messziről kékek és magasak. Ha odaér az ember, sem nem kékek, sem nem magasak.

Evés közben megy el az étvágy. Akár a király etet, akár az elit.


Egyéb:
Rott Sándor, Róth Sándor Színész, rendező, igazgató
Született:
1868 Pest, Magyarország
Elhunyt:
1942. december 13. Budapest, Magyarország
Színházi szerepei:
Oroszi Antal: Kalabrias-party - Grün, a kibic
Oroszi Antal: Kalabrias-party a bíróság előtt - Grün, a kibic
Oroszi Antal: Estély Levinszkynél - Grün, a kibic
Film forgatókönyvek és szerepek:
Az önkéntes lázoltó - író, Bp., 1918. magyar némafilm
Jobb erkölcsöket - író, színész, Bp., 1916. magyar némafilm
Újszülött atya - író, színész, 1913. magyar némafilm
Suszterherceg - író, színész, Bp. 1913. magyar némafilm

Oroszi Antal,
ki az egykori király-utczai «Kék macska», a szintén néhai «Folies caprices» és «Oroszi-mulató» leghíresebb német darabjait írta, többek közt a Kalabriasz-partit, mely Budapesten százszornál többször adatott. Egy Lövi Antal pesti kereskedő-segéd 1869-ben változtatta nevét Oroszira.
Századunk Névváltoztatásai 172. l.
Pesti Napló 1902. 308. sz.

Unless otherwise stated, the content of this page is licensed under Creative Commons Attribution-ShareAlike 3.0 License